Szilvalekvár (cukor- és tartósítószermentes)

Életem első lekvárja még nyár elején sikeresen elkészült. Meggyből csináltam, KIZÁRÓLAG meggyből. Nagyon finom lett, de mivel nem volt türelmem órákig főzni, kicsit folyós lett.


Szilvalekvár



Nemrég kaptam szilvát. Ahhoz sok volt, hogy megegyem, ezért úgy éreztem, bizony, itt az idő, hogy nekiveselkedjem egy újabb adag lekvárnak. Százmillió és egy fok volt a napokban, hallani sem akartam arról, hogy több órán át melegítse a lakást a tűzhely. Sűrű lekvárt szerettem volna, de épp nem volt kéznél agar-agar, amivel kikísérletezhettem volna a dzsem készítését. Olvastam a neten egy tippet, hogy attól is sűrűsödik a lekvár, ha melegítjük, majd hűtjük. Milyen igaz, gondoltam, hiszen a párolgás segíti elő a sűrűsödést. Kipróbáltam, bevált :-) Bár sokáig tartott az elkészítés, a tűzhely mégsem ment tovább egy óránál. És nem főtt agyon az értékes gyümölcsöm.

A lekvár alaprecepjét lásd itt: Gyümölcslekvár alaprecept

Annyit változtattam az elkészítésen, hogy a leturmixolt gyümölcsöt felforraltam, főztem kb. 10 percig, majd vízfürdőbe állítva lehűtöttem. Ismét felmelegítettem, forraltam újabb 10 percet, majd lehűtöttem. Ezt addig kell ismételni, amíg el nem éri a kívánt állagot. Én összesen négyszer hűtöttem le. Az utolsó forralás után beletöltöttem a kifőzött üvegekbe, fejre fordítottam (vákuum!), majd szépen betakargattam őket. Ismét velem aludtak :-) Amikor a dunsztban kihűlt, mehet a polcra. 

Néhány üveget egy kevés őrölt fahéjjal is megbolondítottam, ezt a legvégén szórtam bele. Készíthetjük úgy is, hogy egész fahéjjal főzzük. Én most azt szerettem volna, ha a szilva természetes íze dominál.

Jó főzőcskézést :-)

Megjegyzések