Vendégposzt. Blog nélküli versenyző.
Keresztfiam anyukája megígérte, hogy indul a versenyen. A recept csak nem jött, csak nem jött... Kideült, hogy félreértette a kiírást, blogról szeretett volna főzni, így jött a kétségbeesés. Hogy ő nem is szokott könyvből főzni. Neki nincs is szakácskönyve. Vendégségbe készültem hozzájuk, megígértem, hogy választunk együtt... Mondanom sem kell, sorakoztak a konyhában a szakácskönyvek. Csak az volt a baj, hogy kedvenc nem volt. "Lehet Stahl is, ugye?" Háthogynelehetne ;-)
Aztán egyszer csak jött a fotó viberen a remekműről. Örültem, hogy végül sikerült. Kértem mailben is. Meg is kaptam, Timcsianyu főzött tárggyal. Örömöm hamar lelohadt :-) Lévén Timcsianyu elfoglalt kétgyermekes anyuka, természetesen nem gépelve, hanem a könyvből kifotózva jött a leírás :-D Sztorit sem kaptam, mondván: "jól írsz, jól főzöl, ennyi. én csak főzni tudok, írni nem, ezért nincs is blogom". Ezért meséltem el én a könyvválasztás történetét, saját szemszögből ;-)
Én nem vagyok anyuka, elfoglalt viszont igen, ma a tegnapi alkotásom nyomait kellett eltüntetnem. Kitaláltam ugyanis, hogy topot fogok varrni (nem, nem tudok varrni, de valahol el kell kezdeni...). Minden idegszálammal, türelmem utolsó szál bimbójával ráfeszülve elkészült, a kisszoba ajtaját viszont kecses lendülettel rácsuktam a romhalmazra. Jövő héten pedig nászútra indulunk (jobb későn, mint soha :-D), tennivaló itt is van tehát, jöjjön nektek is fotó a könyvből, bocsesz :-) Kattints a képre, eredeti méretben remekül olvasható!
A receptet köszönjük Timinek, aki nem szeret szerepelni, próbáltam is visszafogni magam, de hát a pályaműről akkor is kellett ejtenem pár szót ;-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése