Kelbimbós puliszka

Bár a blog mást enged sejtetni, nem csak desszertet eszünk :-) Úgy voltam vele, egy-egy egyszerű ebéd nem túl nagy durranás, minek posztolni... Aztán belegondoltam abba is, hogy annak, aki otthon főz, és nem egy közeli (gyors)étteremből hozza vagy futártól rendeli az ebédet, annak a "gyorsan valami finomat másnapra" nem is olyan egyszerű projekt. Napról napra (de legalábbis 2 naponta, hisz egyszerre úgyis többet főzünk) elő kell rukkolni valamivel, viszont az egész estét sem tölthetjük a konyhában. 
Remélem, ötletet adok egy hétköznapi, egészséges és gyorsan elkészülő ebédre :-)

Kelbimbós puliszka sajttal a tetején


A puliszka nagymestere nálunk (apai) nagypapám volt. Ha kisgyerekként nálunk nyaraltam, majdnem minden reggel ezt kértem. Papának volt egy külön edénye erre. A mama persze fogta a fejét, mert a papa nem sietett azzal, hogy forráskor elzárja a gázt, így a kukorciakása nagy erőkkel fröcskölt mindenhova. "Pali, már megint milyen lett a tűzhely?!" :-)
Sokszor mesélt nekem a papa arról, mi mindent lehet ebből még sütni. Túróval megpakolva, rétegezve, aztán dara helyett liszttel, és még számtalan változatban. Ültünk a konyhaasztalnál, ő pedig magyarázta, melyik verzió hogy készül. Én meg csorgattam a nyálam. Meg persze egyszer sem főzte egyiket sem :-) Ezért lehet, hogy a kukoricaliszt számomra sokáig egy elérhetetlen, ínycsiklandó hozzávalónak számított. Valószínűleg persze azért, mert sosem abból készült a mi puliszkánk... A mai napig vonzanak a kukoricás dolgok, imádom, hogy egy picit édes, teljesen megváltoztat egy-egy ételt...

Nagypapám édesen csinálta. Amikor anyu mesélte, hogy ő kiskorában hússal és tejföllel ette, kirázott a hideg: de hát a puliszka nem is olyan...! Anyu aztán elkészítette nekem egyszer sósan, hát, nem volt rossz az sem :-) Érdekes, nekem is mindig ez a verzió sikerült, a papa édes kásáját egyszerűen sosem tudtam megfőzni. Fogalmam sincs, mit rontottam el állandóan, de ehetetlen lett. Ha Ő főzte, tökéletes volt az íze is, az állaga is, mindene...

Ezen még dolgoznom kell, de jöjjön egy sós verzió, ez már megy :-)))

Hozzávalók (én négyszer laktam jól belőle):

  • 1 bögre (2,5 dl) kukoricadara
  • 3 bögre víz
  • 1 ek. zsír (mangalica :-D) (vagy vaj)
  • csipet só
  • 30-40 dkg kelbimbó, attól függ, mennyire szeretnéd zöldségesre, akár fél kiló is rámehet ;-)
  • sajt a tetejére
  • natúr joghurttal vagy tejföllel is meg lehet locsolni, ezt közvetlen fogyasztás előtt tedd rá
Elkészítés:
  • A kelbimbót félbevágjuk (levágjuk a szárát is), majd annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt puhára pároljuk
  • Elkészítjük a puliszkát: a kukoricadarát felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a zsiradékot és a sót, majd összeforraljuk.
  • A puliszkát egy tűzálló tálba vagy tepsibe simítjuk, ráhalmozzuk a kelbimbót, és betakarjuk a reszelt sajttal.
  • Forró sütőbe toljuk, addig sütjük, amíg a sajt szépen rá nem olvad a tetejére.
  • Tálaláskor natúr joghurttal vagy tejföllel megspékelhetjük...
Azért készült ebben a sorrendben, mert így spórolhatunk a mosogatással. A kelbimbós edényt csak átöblítjük, és főzhetjük is benne a puliszkát ;-)


Jó étvágyat hozzá! :-)

Megjegyzések