Bár a blog mást enged sejtetni, nem csak desszertet eszünk :-) Úgy voltam vele, egy-egy egyszerű ebéd nem túl nagy durranás, minek posztolni... Aztán belegondoltam abba is, hogy annak, aki otthon főz, és nem egy közeli (gyors)étteremből hozza vagy futártól rendeli az ebédet, annak a "gyorsan valami finomat másnapra" nem is olyan egyszerű projekt. Napról napra (de legalábbis 2 naponta, hisz egyszerre úgyis többet főzünk) elő kell rukkolni valamivel, viszont az egész estét sem tölthetjük a konyhában.
Remélem, ötletet adok egy hétköznapi, egészséges és gyorsan elkészülő ebédre :-)
Kelbimbós puliszka sajttal a tetején |
A puliszka nagymestere nálunk (apai) nagypapám volt. Ha kisgyerekként nálunk nyaraltam, majdnem minden reggel ezt kértem. Papának volt egy külön edénye erre. A mama persze fogta a fejét, mert a papa nem sietett azzal, hogy forráskor elzárja a gázt, így a kukorciakása nagy erőkkel fröcskölt mindenhova. "Pali, már megint milyen lett a tűzhely?!" :-)
Sokszor mesélt nekem a papa arról, mi mindent lehet ebből még sütni. Túróval megpakolva, rétegezve, aztán dara helyett liszttel, és még számtalan változatban. Ültünk a konyhaasztalnál, ő pedig magyarázta, melyik verzió hogy készül. Én meg csorgattam a nyálam. Meg persze egyszer sem főzte egyiket sem :-) Ezért lehet, hogy a kukoricaliszt számomra sokáig egy elérhetetlen, ínycsiklandó hozzávalónak számított. Valószínűleg persze azért, mert sosem abból készült a mi puliszkánk... A mai napig vonzanak a kukoricás dolgok, imádom, hogy egy picit édes, teljesen megváltoztat egy-egy ételt...
Nagypapám édesen csinálta. Amikor anyu mesélte, hogy ő kiskorában hússal és tejföllel ette, kirázott a hideg: de hát a puliszka nem is olyan...! Anyu aztán elkészítette nekem egyszer sósan, hát, nem volt rossz az sem :-) Érdekes, nekem is mindig ez a verzió sikerült, a papa édes kásáját egyszerűen sosem tudtam megfőzni. Fogalmam sincs, mit rontottam el állandóan, de ehetetlen lett. Ha Ő főzte, tökéletes volt az íze is, az állaga is, mindene...
Ezen még dolgoznom kell, de jöjjön egy sós verzió, ez már megy :-)))
Hozzávalók (én négyszer laktam jól belőle):
- 1 bögre (2,5 dl) kukoricadara
- 3 bögre víz
- 1 ek. zsír (mangalica :-D) (vagy vaj)
- csipet só
- 30-40 dkg kelbimbó, attól függ, mennyire szeretnéd zöldségesre, akár fél kiló is rámehet ;-)
- sajt a tetejére
- natúr joghurttal vagy tejföllel is meg lehet locsolni, ezt közvetlen fogyasztás előtt tedd rá
Elkészítés:
- A kelbimbót félbevágjuk (levágjuk a szárát is), majd annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt puhára pároljuk
- Elkészítjük a puliszkát: a kukoricadarát felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a zsiradékot és a sót, majd összeforraljuk.
- A puliszkát egy tűzálló tálba vagy tepsibe simítjuk, ráhalmozzuk a kelbimbót, és betakarjuk a reszelt sajttal.
- Forró sütőbe toljuk, addig sütjük, amíg a sajt szépen rá nem olvad a tetejére.
- Tálaláskor natúr joghurttal vagy tejföllel megspékelhetjük...
Azért készült ebben a sorrendben, mert így spórolhatunk a mosogatással. A kelbimbós edényt csak átöblítjük, és főzhetjük is benne a puliszkát ;-)
Jó étvágyat hozzá! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése