Túró Rudi házilag

Otthoni verzió – kivéve, ha nyilvánosan felvállaljuk csokis ujjunk nyalogatását :-)

Több rudi receptet láttam már, de ez a csokival bevonás olyan plusz macerának tűnt, amiben nem voltam biztos, hogy megéri bevállalni. Hiszen pepecselek vele, koszolok, a végén meg lesz pár rudam, amit pillanatok alatt betolok…

Nos, jelentem, annyira nem macerás, mint gondoltam, a végeredmény pedig még annál is sokkal jobb, mint amit vártam…

Házi Rudi... Hmmm... ;-)

Szánom-bánom, de bevallom, most bolti csokit használtam a bevonáshoz (mentségemre: 80% feletti :-D). Viszont még így is hamar az ujjunkra ragad – ezek után nem tudom, mi van a bolti rudi bevonatában. De nem baj, nem is kell tudnom, mert a házi nyert :-))

Kedvedre variálhatod is a receptet:

Duplán is be lehetne csokizni, akkor viszont drágább lenne a leves, mint a hús.

Lehet dúsítani korpával, natúr (vagy inkább házi) darált keksszel, de én a túró rudimban nemes egyszerűséggel csak a túrót akartam látni :-)

Jöjjön akkor a saját verzió :-)

Hozzávalók (8-10 darabhoz, attól függ, mekkorára sikerülnek a rudak…):

• 25 dkg túró
• 1 ek. tejföl
• 1 teáskanál méz
• kb. 4 csepp citromolaj (használhatunk citromhéjat is, ez esetben lehetőleg bio legyen, vagy NAGYON alaposan mossuk meg)
• kb. 10 dkg csoki

Elkészítés:

• A hozzávalókat a csoki kivételével összekeverjük
• Rudakat formázunk, és sütőpapírral bélelt tálcára sorakoztatjuk őket
• Betesszük a fagyasztóba, kb. fél órára – ez egyrészt azért kell, hogy jól megkeményedjen, és ne essen szét a csokiba mártásnál. Másrészt pedig, ha jó hideg a rúd, hamar ráköt a csoki.

Most jön a csokizás:

• Gőz fölött megolvasztjuk a csoki kb. kétharmadát. Ha megolvadt, levesszük a tűről és belekeverjük a többit is. Hagyjuk addig hűlni, amíg kicsit be nem sűrűsödik, de még kenhető állagú
• Én nem a csokiba mártást választottam, ecsettel körbekentem a rudakat. Elég látványosan „házilag készített” jellege lett, de ez így kerek ;-)
• Mire végig érünk a rudakon, pont rákeményedik annyira, hogy meg tudjuk őket fordítani. Most bekenjük a talpakat is.

És, íme ;-) Hordozható, viszont csak dobozban. A csokija meg hamar ráolvad az ujjunkra. Nálunk hatalmas sikere volt, csak azért nem fogyott el másnap reggelre az összes, mert még nem volt lefotózva :-) A következő szériának azt hiszem, nem lesz ekkora szerencséje ;-)

Jó étvágyat, alkossatok!