Életem első lekvárja még nyár elején sikeresen elkészült. Meggyből csináltam, KIZÁRÓLAG meggyből. Nagyon finom lett, de mivel nem volt türelmem órákig főzni, kicsit folyós lett.
Szilvalekvár |
Nemrég kaptam szilvát. Ahhoz sok volt, hogy megegyem, ezért úgy éreztem, bizony, itt az idő, hogy nekiveselkedjem egy újabb adag lekvárnak. Százmillió és egy fok volt a napokban, hallani sem akartam arról, hogy több órán át melegítse a lakást a tűzhely. Sűrű lekvárt szerettem volna, de épp nem volt kéznél agar-agar, amivel kikísérletezhettem volna a dzsem készítését. Olvastam a neten egy tippet, hogy attól is sűrűsödik a lekvár, ha melegítjük, majd hűtjük. Milyen igaz, gondoltam, hiszen a párolgás segíti elő a sűrűsödést. Kipróbáltam, bevált :-) Bár sokáig tartott az elkészítés, a tűzhely mégsem ment tovább egy óránál. És nem főtt agyon az értékes gyümölcsöm.
Annyit változtattam az elkészítésen, hogy a leturmixolt gyümölcsöt felforraltam, főztem kb. 10 percig, majd vízfürdőbe állítva lehűtöttem. Ismét felmelegítettem, forraltam újabb 10 percet, majd lehűtöttem. Ezt addig kell ismételni, amíg el nem éri a kívánt állagot. Én összesen négyszer hűtöttem le. Az utolsó forralás után beletöltöttem a kifőzött üvegekbe, fejre fordítottam (vákuum!), majd szépen betakargattam őket. Ismét velem aludtak :-) Amikor a dunsztban kihűlt, mehet a polcra.
Néhány üveget egy kevés őrölt fahéjjal is megbolondítottam, ezt a legvégén szórtam bele. Készíthetjük úgy is, hogy egész fahéjjal főzzük. Én most azt szerettem volna, ha a szilva természetes íze dominál.
Jó főzőcskézést :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése